Tudjuk, hogy az angol helyesírás néha lehetetlen. Ez különböző okokból adódik, többek között azért, mert a XIV. és XVI. század között végbemenő kiejtésváltozások után nem változtatták meg a szavak helyesírását. Sok szó írott formája még a XIV. századi kiejtését tükrözi.
Egy példája ennek a –gh betű együttessel írott hang, amely a középkori angol „Middle English” nyelvváltozatban úgy ejtették, mint a –ch torokban képzett réshangot a német vagy a wales-i „Bach” szóban. Egyébként, az északkelet Skóciában, Aberdeen, Fraserburgh környékén beszélt mai skót-angol dialektus megtartotta ezt a hangot. Mind a mai napig, így hasonlít a „night” szó a német „Nacht” szóhoz.
A többi angol nyelvjárásból eltűnt ez a hang, és az ezt tartalmazó szavak kiejtése különböző módon megváltozott. A –igh esetében, ez általában így lett, mint a hosszó –i betű, pl. a „fine” szóban. Tehát, ez eredetileg eltérően kiejtett „right, rite” – „sight – site” – „wight – white” párok egyformák lettek. (Az –i is ekkor megváltozott, de erről többet később).
A –ough együttessel írt hanggal kapcsolatosan, más a történet. A következő kis mondat 9 –ough-s szót tartalmaz, amelyet a mai angolban 8-féleképpen ejtjük: -
„A rough-coated, dough-faced, thoughtful ploughman strode through the streets of Scarborough; after falling into a slough, he coughed and hiccoughed.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése