2011. november 12., szombat

János 3:16

Nézzük a Biblia egyik legjobban ismert versét néhány (főleg angol) fordításban.

Először, az eredeti I. századból származó görög szöveget: ez lett hivatalossá a görög ortodox egyházban:

Görög: “οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ἀλλ᾽ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.” I. sz.

Jeromos IV. századi latin fordítása, a vulgata, azóta is a nyugati, római egyház hivatalos Bibliája: így hangzik:

Latin vulgata: “sic enim dilexit Deus mundum ut Filium suum unigenitum daret ut omnis qui credit in eum non pereat sed habeat vitam aeternam” IV. sz.

Bár sokan azt gondolják, hogy John Wycliffe először fordította a Bibliát angolra a XIV. században, vannak sokkal régebbi töredékek is. Az un. Wessex Gospels (Wessexi evangéliumok) a X. századból származnak, és az óangol ill. angol-száz nyelv nyugati szász dialektusában így hangzik a versünk:

Wessex Gospels (Old English): “God lufode middan-eard, swa þaet he sealde his áncennedan Sunu, þaet nán ne forweorðe þe on hine gelyfð, ac haebbe þaet ece líf.” ~990

Előreformátor John Wycliffe és társai középangolra fordították a Bibliát:

Wycliffe (Middle English): “For God louede so the world, that he ȝaf his oon bigetun sone, that ech man that bileueth in him perische not, but haue euerlastynge lijf.” ~1390

Mivel Anglia akkor a nyugati egyházhoz tartozott, ez a két fordítás a vulgatát használta alapul. William Tyndale, pedig, többek között Eramus görög újszövetség harmadik kiadását (1522) használta az ő fordításához. Az ő nyelvezete már körai modern angolnak számít.

Tyndale (Early Modern English): “For God so loveth the world, that he hath given his only son, that none that believe in him should perish, but should have everlasting life.” 1525

Több Biblia fordítás jelent meg a következő században, a püspöki Biblia angliában hivatalos volt I. Erzsébet királynő idejében, de nem volt különösen népszerű:

Bishop’s Bible: “For God so loued the worlde, that he gaue his only begotten sonne, that whosoeuer beleueth in hym, shoulde not perishe, but haue euerlastyng lyfe.” 1568

A genfi Biblia sokkal jelentősebb volt, használta többek között Shakespeare, Cromwell, Milton, Knox és Bunyan:

Geneva Bible: “For God so loved the world, that he hath given his only begotten Son, that whosoever believeth in him, should not perish, but have everlasting life.” 1587

A Jakab királyi Biblia, amely elsőször 1611-ben a király és az anglikán egyház hivatalos megbízásában készült és megjelent, több évszázadon keresztül az angol-száz világ mérvadó Biblia fordítása volt:

King James / Authorised Version: “For God so loved the world, that he gave his only begotten Son, that whosoever believeth in him should not perish, but have everlasting life.” 1611

A revideált verzió 1885-es kiadása óta nagyon sok új angol fordítás megjelent:

Revised Version: “For God so loved the world, that he gave his only begotten Son, that whosoever believeth on him should not perish, but have eternal life.” 1885

Ezek közül az egyik legnépszerűbb az új nemzetközi verzió:

New International Version (Modern English): “For God so loved the world that he gave his one and only Son, that whoever believes in him shall not perish but have eternal life.” 1978

Látjuk, hogy ezek nagyon is haszonlítanak egymáshoz, bár szeretnék egy pár dolgot megemlíteni.

A -th rag azt jelenti, hogy az ige jelen időben, harmadik személyben szerepel. Megfelel a mai angol -s ragnak. Tehát: believeth = believes. Bár az 1885-ös fordításban is így marad, ez csak konzervatív használat. Sokkal korábban tűnt el a használatból, sőt, valószínűleg először a kiejtés megváltozott, és csak később a helyesírás. Sajnos nem találom a forrást, de olvastam, hogy már a XVII. században a következő szavakat azonos módon ejtették: rose (rózsa), rows (sorok), roweth (evez - mai helyesírás szerint: rows).

Az "örök élet" kifejezést szinte mindvégig úgy fordították: everlasting life. Csak a húszadik századi verziókban szerepel: eternal life. Szerintem ez mindenképpen jobb, a görög "aiónios" szót jobban adja vissza az "örök", mint az "örökké tartó" gondolat.

A másik érdekesség az "only begotten Son". A legtöbb modern nyelvtudós szerint a görög "monogenész" jelentése: egyetlen, egyedi, páratlan. Jeremos latin fordításában, viszont szerepel "unigenitus". Talán összekeverte e két kifejezést: monosz + genosz = egyfajtájú (tehát, páratlan) és monosz + gennaó = egyszülött (egyetlen egy született belőle).

Az angol száz verzió és Wycliffe, tehát, helyesen fordították Jeromos hibás szavát, Tyndale kijavította a görög alapján, de aztán visszatértek a latin alapú változathoz, amely megmaradt évszázadokon keresztül, egészen a huszadik századig. Amely biztos mond valamit a vallásos konzervatizmusról.

2011. július 10., vasárnap

Nyelvrokonság

Tudtátok-e, hogy majdnem minden európai nyelv rokonságban van egymással? Tudjátok-e, hogy melyik az, ami nincs? Tudjátok azt, hogy melyik európai nyelv az, amely teljesen egyedülálló Európában, sőt, a világon is?

Számomra jó példát szolgál a "szív" szó...

Latin: cors - cordis
Görög: kardia
Germán: angol -heart, német - herz
Szláv: orosz - szerdce, slovák - srdce
Kelta: walesi - calon

Más nem jut eszembe...

2011. május 24., kedd

Félreértés - vagy éppen csak nevetséges dolog

Megint egy éttermi élmény:-

Egyszer voltak itt nálam Angliából keresztyén testvérek, akik szolgáltak a gyülekezetben. Az alkalom utám elmentünk egy várpalotai étterembe vacsorázni - nyár volt, meleg volt, jól éreztük magunkat.

Kértem a vendégek számára angol nyelvű étlapot, mivel (állítólag) az is volt.

Ez egyik tétel úgy volt hírdetve, hogy "prickled onions". Ezen elég jól nevettünk, mert a helyes kifejezés "pickled onions" lett volna.

Tudniillik: pickled onion = szavanyú hagyma, prickled onion = bizsergő, szúró hagyma (kb.)

Megint felmerül a kérdés: miért nem lektoráltassák a szövegeket anyanyelvűvel?

Itt vagyok, vállalom.... !!

2011. május 20., péntek

Többet az angol helyesírásról

Ha jól emlékszem, apukám egyszer azt mesélte, hogy George Bernard Shaw (ír (?) író, a Pygmalion - amely alapot ad a My Fair Lady musical-nak - színdarab szerzője - valaki talán megemlítette a Higgins professzort?...) nagyon akarta az angol helyesírást felújítani, sőt, saját ábécé rendszert is kidolgozott ennek céljából.

Nem sikerült... Még mindig kínlódunk a 600 éves kiejtés leírásával. Engem annyira nem zavar, pedig. Végül is, olyan radikális változást kéne most bevezetni, hogy évtizedekig senki se tudna rendesen olvasni egyáltalán. Egyébként, a brit és az amerikai angol még inkább elfordulna egymástól.

Például, hogyan írnák a semleges magánhangzót, mint az angol mássalhangzók előtt használt "the" szóban? - az angolban ez nagyon gyakori hang. Mint románul az - ă ; vagy albánul - ë ? Talán. Az angolok, viszont, nem nagyon szeretik az ékezetes betűket. És mi lesz a magánhangzó utáni R hanggal? -amelyet amerikai, skót angol nyelvjárásokban ejtik, hivatalos brit, ausztráliai, dél-afrikai angolban, pedig, nem.

Például: One rainy day, the rats heard a great noise in the loft. The pine rafters were all rotten, so that the barn was rather unsafe. At last the joists gave way and fell to the ground. The walls shook and all the rats' hair stood on end with fear and horror. "This won't do," said the captain. "I'll send out scouts to search for a new home."

Saját ígyekvésem szerinti megújított helyesírás szerint, pedig (hivatalos brit változat):
Wan reeini deei, dhë räts hëëd ë greeit noiz in dhë loft. Dhë pain raaftëz wëë ool rotn, sëu thät dhë baan woz raadhë anseeif. Ät laast dhë joists geeiv weei änd fel tu dhë graund. Dhë woolz shuk änd ool dhë räts' hèè stud on end widh fië änd horë, "Dhis wëun't duu," sed dhë käptin. "Ai'l send aut skauts tu sëëch foo a nyuu hëum." - Akárhogyan, szörnyű a látványa.

Bernard Shaw-ra visszatérve, azt mondta, hogy a mostani angol helyesírás alapjan a hal (fish) szót, így lehetne írni - ghoti.

gh - mint "enough"
o - mint "women"
ti - mint "nation"

De hogy csak meg tudjuk magunkat vígasztalni. Az angol a második legnagyobb anyanyelvű létszámmal rendelkezik (bár a spanyol már komoly vetélytársunk). Ez első helyen áll a kínai, és abban a nyelvben, minden egyes szónak külön írásjele van, amelynek semmi köze nincs a kiejtéshez. Csak megemlítem...